Az online oktatás – számomra- olyan innovatív, széles körű oktatás, amit senki nem tanított a pedagógusoknak. Autodidakta módon alakítottuk ki a saját módszertanunkat. Az eddig megtanult ismereteinket digitalizáltuk és végre alkalmazhatjuk a főiskolán megtanult egyéni fejlesztéseket. Végre rájöttünk arra, hogy tényleg nincs két egyforma gyermek. Online dolgozni: kihívás és iszonyatosan motiváló. Aktív vagyok és remélhetőleg nem unalmas. El tudjátok képzelni milyen jó érzés, amikor egy gyermek élvezi a Petőfi verseket vagy az alárendelő szóösszetétel is leköti a figyelmét. Tudom, tudom, hogy az ilyen oktatási formában „önként” (általában szülői kérésre) vesznek részt a tanulók. Mégis! Miért másabb, mint egy iskolai tanóra? Miért unja ugyanazt a tanyagot a gyerek az iskolában? 1. A digitális eszközökkel jobban motiválhatóak a gyerekek? 2. A feladatok változatosak? 3. A pedagógus személyisége Fontos? Lehet, hogy az online tér kedvez a gátlásaink leküzdésében?
Hogyan csináljuk? A saját Know-How érzést és tudást megosztjuk, a gyerekekkel, szülőkkel. Ettől kezdve az add tovább érzés sokszorozódik és a végén katarzissá válik mindkét térfelen. A gyerek és a szülő elégedett lesz, a tanár pedig végre úgy érzi újra pedagógussá vált, hiszen az oktatás lett a központi elem a munkájában.